Hungary’s Business Landscape Shifts Post-Orban Era

A huszonöt éves uralom után Magyarország üzleti táblája olyan jellegű változáson megy át, amelyet még nem látott. A drasztikus politikai változás gyakran előfordul az újságírásban, de az ilyen változások mögött rejlő gazdasági motorok, a nagy tőkészáramlások és az újjászerveződő piacok kevésbé kerülnek a látókörbe. Most, hogy egy új uralkodó párt célba veszi a feltételezett klientúrákat, a Fidesz idejében épült ipari birodalmak szinte előzetes érzékkel próbálnak alkalmazkodni, kisebb projektekbe, kiszámíthatatlanabb üzletágakba vonulva vissza.

Ez az átalakulás nem egyszerűen hatalmi szimbolikát érint. A budapesti központú holdingok, építőipari cégek és médiakonglomerátumok, melyeknek növekedése szorosan kötődött az állami közbeszerzésekhez és a kedvezményes szabályozásokhoz, most új terepen próbálnak tájékozódni. Ez az, amit én látok a pénzügyi környezetben gyakran: a politikai tőke, mely egykor egyértelmű eszköz volt, most kiszámíthatatlan kötelezettség. A régi módszerek működésképtelennek bizonyulnak, és a cégek ösztönszerűen keresik a “kisebb” lehetőségeket.

A Magyar Nemzeti Bank 2024. novemberi jelentése egyértelműen mutatja a változást. A kormányzat által erősen szubsidiált szektorok, mint a nagyméretű infrastruktúra-fejlesztés, egyértelmű lassulást mutatnak, míg a kisebb léptékű magánberuházások növekedése látható. Ez nem pusztán véletlen egybeesés; olyan jól ismert személyek befektetési portfóliójában is megfigyelhető ez az elmozdulás, mint Mészáros Lőrincé vagy Simicska Lajosé, bár a konkrét tranzakciók részletei kevésbé nyilvánosak. A Financial Times már évekkel ezelőtt rámutatott arra, hogy ezek a csoportok óriási méreteket öltöttek a közbeszerzéseken keresztül, amelyek összértéke meghaladta az EU-s átlagot. Most ez a folyamat megfordul.

A stratégiai visszavonulás mögött a gyakorlati gazdasági félelem is húzódik. Egy új kormány, amely a korrupció visszaszorítását hangoztatja, valószínűleg szigorúbban vizsgálja a korábbi szerződéseket, és esetleg új adózást vezet be a rendkívül magas nyereségű szektorokra. Ez olyan, mint amikor a Wall Street-i vállalatok a Dodd-Frank törvény után keresték újra a biztonságos övezetet: a kockázatkerülés vezérli a döntéseket, még akkor is, ha az a jövedelmezőség rovására megy. A Goldman Sachs már korábban tanulmányozta a regionális nyugat-európai gazdaságok politikai változás utáni adaptációját, arra a következtetésre jutva, hogy a “kronista struktúrák” gyorsan dezintegrálódnak, ha a politikai fedezet megszűnik, gyakran a tőke kisebb, decentralizáltabb formákba való áramlásával.

Mit jelent ez a hétköznapi magyar vállalkozás számára? Paradigmaváltás. Az a vákuum, amelyet a visszavonuló óriások hagynak, lehetőséget teremt a verseny számára, talán a startup-ok és a kis- és középvállalkozások számára. A régi rendszerben lehetetlen volt versenyezni egy, a politikai elkötelezettség által támogatott holdingdel egy közbeszerzési pályázaton. Most a játéktér kiegyenlítődhet.

• A “legális bizonytalanság” zűrzavart okoz a politikai átrendeződés során.
• A hosszú távú előnyök azonban egészségesebb piaci ökoszisztémához vezethetnek.
• Az új szabályok meghozatala után új játékosok lépnek a térbe.
• A tőke újra megtalálja a legtermékenyebb talajt.
• Politikai tőke megszűnése a cégek gyors dezintegrációját okozza.
• A startup-ok lehetősége nagyobbá válik.

Az Economist Intelligence Unit megjegyzi, hogy a “legális bizonytalanság”, amely a politikai átrendeződés során felmerül, rövid távon zavart okoz, de hosszú távon sokkal egészségesebb piaci ökoszisztémához vezethet. Ez nem elmélet; ez a piactörténet egy alapvető lecke, amit a kelet-európai átmenet után sokszor láthattunk.

Ami a nemzetközi befektetőket illeti, a változás egy kettős üzenetet hoz. Egyrészt, a potenciálisan tisztább játékszabályok vonzóbbá tehetik az országot azok számára, akiket korábban a zárt körök elrettentettek. Másrészt, a közeljövőben várható jogi és szabályozási változások további kockázatot jelentenek. A Reuters egy elemzése, amely a nemrégiben hatalomra került európai pártokat vizsgálta, azt állítja, hogy a “klientúra leszámolás” gyakran rövid távú piaci volatilitással jár, mielőtt a hosszú távú előnyök megjelennének. A befektetőknek gondosan kell egyensúlyozniuk a két tényező között.

Végül, nem szabad figyelmen kívül hagyni az emberi tényezőt sem. A politikai és üzleti élet szorosan összefonódott világában a korábbi üzleti “királyok” új identitást kell hogy találjanak. Egyesek visszavonulhatnak a nyilvánosságtól, mások igyekeznek új narratívát építeni, hogy magánvállalkozóként, nem politikai alapon létrejött üzletemberként legyenek ismertek. A sikertörténetek ilyen átírása nem ritka; a világ számos pontján történt már.

A “Magyar üzleti környezet 2025”-re való tekintet tehát nem csupán egy politikai korszak lezárulását jelenti. Hanem egy gazdasági DNS mélyreható átrendeződését, ahol a politikai csatolásból származó érdek helyét a piaci kockázatvállalás, az innováció és talán, csak talán, a tisztább verseny veszi át. Mint minden gazdasági átmenet, ez is fájdalmas lesz, és tele lesz bizonytalansággal. De a történelemből tudjuk, hogy a piacok végső soron alkalmazkodnak. Budapest, és egész Magyarország, most ezt az utat járja be. A cél egy olyan gazdaság, amely nem a politika előszobájában, hanem a globális piacok versenyében teremti meg az értéket.